Egy alapvetoen hulye csaladbol szarmazom.

Az apam szinbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkaptak, ahogy A4-es papirokat lopott.

Oregapam az Eszak-Del elleni haboruban a Nyugat-ert harcolt.

Amikor szulettem az orvos kijott a varoterembe, es igy szolt apamhoz:
- Amit tudtunk, mindent megtettunk, de megis kinyomta magat.

Az anyam nem akart meg szoptatni sem engem. Azt mondta, hogy csak mint baratot szeret.

Amikor keresztelni vittek a templomba, a pap igy szolt:
- Most keresztelni hoztak, vagy felaldozni?

Amikor meg kisseb gyerek voltam, le akartak fenykepezni, es egy reklamot csinalni fogamzasgatlo tabletta propagalasara.

Ugyhogy volt egypar elmenyem.

Mondhatnam, hogy a szuleim nem szerettek. A kadban altalaban hajszaritoval es radioval jatszottam.

Egyszer emberrablok raboltak el, es elkuldtek apamnak az egyik ujjamat. Azt uzente vissza nekik, hogy neki tobb bizonyitek kell!

Gyerekkent egy esetben elvesztem. Meglattam egy rendort, es megkertem ot, hogy segitsen megkeresni a csaladomat.
Ezt mondtam:
- Gondolja, biztos ur, hogy valaha is megtalalom oket?
Erre o ezt valaszolta:
- Nem tudom, fiam. Van egy par hely, ahova elbujhattak.

Amikor farsang van, a szulok ugy probaljak beoltoztetni a gyerekeiket, hogy ugy nezzenek ki, mint en. Tavaly az egyik gyerek megprobalta letepni a pofamat.

Dolgoztam mar allatkertben is. A vendegek azt kerdeztek, hogy mennyit fogok meg noni.

Amikor apam szeretkezni akart, anyam mindig megmutatta neki a fenykepemet.

Az oregapam utolso kivansaga az volt, hogy az olembe ulhessen.
Persze, hogy villamosszekben halt meg.